Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Szinoníma
: Centaurea sadleriana
Termet
: 80-100 cm.
Életforma
: Hemikryptophyta
Leírása
:
80–100 cm magas, elágazó szárú, bokrosodó évelő. Levelei érdesek, mélyen osztottak. A levélszeletek ± lándzsásak, épek vagy újból karéjosak. A fészkek nyúlánk kocsányokon magánosan állnak, 15–25 mm vastagok. A belső fészekpikkelyek függeléke hártyás, fénylő, fehéres, általában rojtos-hasogatott. A többi fészekpikkely széle keskeny, sötétbarna, hegyesedő. A virágzatok vöröseslila csöves virágokból állnak.
Virágzása
:
május – október / VIII – X (– XI.)
Élőhelye
:
Inkább mészkedvelő, endemikus faj. Sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtők, erdőssztyep-rétek, löszpusztarétek, homokpuszták, homoki rétek és legelők, löszlegelők, karsztbokorerdők, cserjések, erdőszélek növénye.
Előfordulása
:
Pannon-endemikus flóraelem.
Zemplén, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Naszály, Gödöllői-dombvidék, Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Tétényi-sík, Gerecse, Vértes, Bakony, Bakonyalja, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Zalai-dobvidék, Szekszárdi-dombvidék, Tolnai-hegyhát, Mezőföld, Kis-Alföld, Pesti-sík, Hevesi-sík, Turján-vidék, Duna-Tisza köze, Hortobágy, Hajdúság, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík, Tiszántúl.
Megjegyzés
:
A nemzetségen belül gyakori a hibridizáció. E fajt legkönnyebben talán bimbós állapotban, a bimbók – már messzebbről is látható – csontfehér csúcsáról lehet felismerni. Habitusra közel áll hozzá a töviskés, a dunántúli és a vastövű imola (Centaurea spinulosa, Centaurea fritschii, Centaurea scabiosa), de ezeknél a hártyás fészekpikkelyek hiányoznak.
Veszélyeztetettsége
: V: 4; H: 1; I;
Forrás
:
Vojtkó András, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., – Király Gergely-Penksza Károly in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató